Emlékszel még, milyen érzés volt pusztán a létezés azelőtt, hogy a világ megmondta volna, kivé kell válnod, hogyan kell viselkedned, mi mindent kell levagdalnod magadról ahhoz, hogy beilleszkedj?

Nem csodálom, ha erre a válaszod "nem". Sokáig magam is így voltam ezzel. Majd harmincévesen ráléptem arra az útra, amelyen azóta is járok: az önismeret útjára. Tudom, manapság ez egy rettenetesen elcsépelt kifejezés, de mi van akkor, ha nem is ez számít, hanem a tartalom mögötte? 

Az, hogy elindulsz felfedezni, ki vagy valójában.

Az, hogy útközben tényleg megismered magad.

Az, hogy végül nem más emberré válsz, hanem visszatalálsz ahhoz, aki mindig is voltál.